Beszédében hangsúlyozta: 1950 és 1953 között Kína az amerikai agresszióval szemben nyújtott segítő kezet Koreának. "Hetven évvel ezelőtt az imperialista megszállók az új Kína küszöbénél nyitottak tüzet" - fogalmazott, hangsúlyozva: Kína háborút vívott a háború ellen, hogy elejét vegye az erőszakos inváziónak és a győzelemmel békét, megbecsülést szerezzen. "A kínaiak nem fognak bajt keverni, de nem is félnek tőle, álljunk is szemben akármilyen nehézséggel, lábunk nem fog megremegni, hátunk nem fog meghajlani" - szögezte le.
A kínai elnök feltehetően az Egyesült Államokra tett burkolt utalást, amikor úgy fogalmazott: "bármely ország és hadsereg, mindegy milyen erős is volt egykor" a nemzetközi közösséggel szembe szállva azzal szembesül, hogy lépéseit leverik.
"A mai világban egyáltalán nem működőképes semmiféle unilateralizmus, protekcionizmus és a saját érdekeket szélsőséges mértékben előtérbe helyező ideológia, mint ahogyan a zsarolás, a blokád és a szélsőséges nyomásgyakorlás sem".
Hszi zsákutcának nevezte továbbá a hegemóniára való törekvéseket és a zaklatást is, amelyekkel a kínai fél rendszerint megvádolja az amerikai vezetést.
A kínai hadsereg 1950. október 25-én kezdte meg a beavatkozását a koreai háborúban; az északnyugat-koreai Ondzsongnál legyőzte a dél-koreai erőket, majd visszavonulásra kényszerítette az amerikai csapatokat. A háború egésze alatt mintegy hárommillió kínai katona vett részt a harcokban, közülük a nyugati források 400 ezerre teszik a háború áldozatainak számát.
A koreai háború volt az egyetlen fegyveres konfliktus Kína és az Egyesült Államok hadereje között.
Az utóbbi időszakban egyre több megfigyelő értékelte úgy, hogy a két ország között nő a fegyveres konfliktus kockázata, mivel Washington és Peking viszonya fokozatosan romlik egy sor vitás kérdés, egyebek mellett a koronavírus-járvány, a kétoldali kereskedelem, Hongkong, Tajvan, Kína dél-kínai tengeri területi követelései, valamint a tibeti és hszincsiangi emberi jogi kérdések miatt.
A katonai összecsapás azonban egyik félnek sem állna érdekében, a kínai nyilatkozatok pedig rendre azt hangsúlyozzák, hogy Peking nem kezdeményezne fegyveres konfliktust, ám nem is hátrálna meg, ha erre kerülne sor.